Az Ifjabb Vörös Folt a HST felvételén A folt körül kék és vörös szűrőn át világos szegély látható. A kép jobb szélén a GRS egy része, észak a kép teteje felé. NASA, ESA, and A. Simon-Miller (NASA/GSFC) Ha a távcsövünket a Jupiter irányába fordítjuk, igen érdekes fejleményeket láthatunk — néhány hónapja a Jupiter felhőzetében szokatlan módon két vörös folt található. Az egyik a közismert Nagy Vörös Folt (GRS), mely évszázadok óta többé-kevésbé változatlan formában látható, a másik pedig az előzőhöz igencsak hasonlító, új képződmény, melyet a GRS mintájára Ifjabb Vörös Foltnak neveztek el — de a Kis Vörös Folt elnevezést is használják néha. A kisebbik vörös folt mérete és színe azóta tovább erősödött, és mivel a két folt közötti távolság folyamatosan csökken — az előrejelzések szerint július 10.-e környékén várható elhaladásuk egymás mellett, több mint valószínű, hogy az elkövetkező hetekben igen érdekes jelenségsorozat szemtanúi lehetünk. Spektroszkópiai vizsgálatok alapján tudjuk, hogy a Jupiter légkörében fő alkotóelemén, a hidrogénen és a héliumon kívül, jelentős mennyiségű ammónia és metán is megtalálható. A felhőzet megfigyelhető, külső részeinek hőmérséklete –150°C körül alakul. A középpont felé haladva a nyomás és a hőmérséklet is növekszik, a mélyebb rétegekben már jégkristályok, majd cseppfolyós halmazállapotú vízcseppek is előfordulnak, majd a hidrogén a folyékonyból a fémes fázisba megy át. A Jupiter felhőzetét jellemző világos sávok és sötét színezetű zónákat felszálló meleg, és leszálló hideg gázáramlatok alkotják. Emelkedés közben ezek a gázok kihűlnek, a világos színeket felelős ammóniakristályok csapódnak ki, majd a sötét övek határain visszasüllyednek. Ezekre a konvektív áramlásokra a bolygó gyors forgása miatt fellépő Coriolis-erők is hatnak. Hatásukra az egyenlítő irányába mozgó gáztömegek a forgás irányával ellenkező oldalra térnek ki, míg a pólusok felé tartók a forgással egyező irányba mozdulnak el. Ennek következtében igen erős szelek alakulnak ki, a szomszédos áramlatok határain örvénylések jelennek meg. Az örvények belsejében igen erős szélsebességek fordulnak elő, a Nagy Vörös Foltban (GRS) a Galileo-szonda mérései alapján 650 km/h-át állapítottak meg. A BA-oválban sem sokkal kisebb a szélsebesség, itt 430 km/h volt a mért legerősebb érték. Balra a Vörös Folt a Voyager-2 felvételén. Mellette J.D. Cassini 1665-ös rajza a bolygóról, és maga Cassini. A Nagy Vörös Foltról az első említés Robert Hooke egy 1664-es feljegyzésében található meg. Az első rajzokat egy évvel később, J.D. Cassini készítette el a párizsi csillagvizsgálóban, és a gyakran csak GRS-ként (Great Red Spot) is emlegetett folt segítségével meghatározta a Jupiter tengelyforgási idejét. Színe nem mindig volt vörös, időnként sárgás, szürkés árnyalatot vett fel, sőt néha fehér színű is volt. Néha el is tűnik, mint pl. 1888-ban , 1912-ben, 1916-ban, 1938-ban, vagy legutóbb 1944-ben, de a többi részlethez képest alapvetően stabil képződmény. Mérete és helyzete sem állandó, sávján belül változtatja a helyét, néhány ezer kilométernyit vándorol az évek során, időnként megtorpanva, majd újra kezdve — de egy jól meghatározott jupiterszélességen belül marad. Feltételezések szerint akár többszázezer éve is létezhet. Az első Jupiter-észlelők még azt gondolták, hogy a Nagy Vörös Folt egy nagy Jupiter-vulkán, aminek teteje kilátszik a felhők közül. De a bolygó alaposabb megismerése, és a folt ide-oda történő vándorlásának felfedezése után kiderült, hogy egész másról van szó. Legjobban akkor érthetjük meg természetét, ha a földi hurrikánokra gondolunk. A trópusi viharok energiájukat a meleg tengerfelszínből nyerik, és fokozatosan, pozitv visszacsatolással addig erősödnek, míg el nem érik valamelyik szárazföldet. Ekkor az energia-utánpótlás megszűnik, és ezáltal gyengülnek le, és szűnnek meg. A Jupiteren ez nem történik meg, hanem folyamatosan kapják energiájukat, ezért olyan hosszú élettartamúak. Stefan Buda felvétele 2006. jún. 7.-én készült Jól látható az Ifjabb Vörös Folt a GRS közelében Hossza kb. 30-40 ezer km, szélessége mintegy 13 ezer km. A GRS egy anticiklon, amit az óramutató járásával megegyező irányű örvénylése valószínűsíti, a rotáció körülbelül 6 napig tart. A környezetéből kiemelkedik, hőmérséklete emiatt alacsonyabb. Középpontjában fölfelé történő anyagáramlás zajlik, amely a folt szélén bukik vissza a feltételezések szerint. Ennek az gyors anyagáramlásnak köszönheti erős árnyalatát, ugyanis a nagy magasságban, a felhőrendszer tetején nincsenek sötét színek. A legelfogadottab elmélet szerint egy foszforvegyület, a foszfin (PH3) lebomlása adja a GRS színét. A meleg, mély tartományokból felemelkedett foszfin a Nap ultraibolya sugárzása következtében hamar lebomlik, majd különböző kémiai reakciók során más vegyületté alakul, ekkor alakul ki a vörös szín. A felhőrendszer legmagasabban fekvő világos tartományai — a sávok — a leghidegebbek, valószínűsíthetően ammóniakristályok alkotják. A sötétebb árnyalatú tartományok — övek vagy zónák — már alacsonyabb magasságokban fordulnak elő, itt a hőmérséklet is nagyobb. Barnás és vöröses színüket különböző kén- és foszforvegyületeknek, szerves anyagoknak és szervetlen polimereknek köszönhetik. A BA ovál kialakulása a HST felvételein (NASA) Az Ifjabb Vörös Folt színe néhány hónappal ezelőttig fehér volt, és BA ovál néven volt ismeretes. Ez 1998-2000 folyamán keletkezett három kisebb fehér ovál — a BC, DE, és az FA — összeolvadásával, ekkor alakult ki a ma is látható mérete. Színváltozását egy fülöp-szigeteki amatőrcsillagász, Cristopher Go vette észre, azóta folyamatosan nyomon követik. A nagy és a kis vörös folt jelenleg hasonló, de különböző jupiterrajzi szélességen tartózkodik, miközben egymás felé közelítenek. Az eddig megfigyelt vándorlás alapján készült előrejelzések szerint július 10.-e környékén fognak egymás közvetlen közelében elhaladni. Senki sem tudja biztosan, hogy mi fog történni, összeolvadnak-e, vagy folytatják-e útjukat, a foltok külső rétegei hogy fognak viselkedni, színük, méretük hogy fog alakulni, ezért ígérkezik rendkívül érdekesnek az elkövetkezendő néhány hét, hónap! Tordai Tamás