Izsák Imre 1929. február 21-én született Zalaegerszegen. Édesapja, Izsák Gyula, földrajz-biológia szakos tanárként tanított Zalaegerszegen. Édesanyja, Pálfi Aranka matemetika-fizika szakos tanár volt.

Elemi iskoláit Zalaegerszegen végezte, majd 1939-ben, anyja tragikusan korai halála után a kõszegi katonai alreáliskolában tanult tovább. Itt nagy hatással volt rá földrajz és természetrajz tanára, Zeriváry Szilárd, aki késõbb országos hírû csillagász lett. Kiemelkedõ matematikai képességei miatt az esztergomi Görgey Art£r Mûszaki Hadapród Iskolába küldték tovább. A világháború végén Németországba került, ahonnan hazatérve még 1945 õszén beiratkozott a Deák Ferenc Gimnázum VI. osztályába. A következõ évben a VII. és VIII. évfolyamot egyszerre végezte el kitûnõ eredménnyel, s országos matemetika versenyeken 1-2. helyezéseket ért el.

1947-tõl a budapesti Tudományegyetemen matematika-fizika szakán tanult, eredményei elismeréseképpen felvették az Eötvös Collegiumba is. Másodéves korában nagy feltûnést keltõ cikket publikált, ugyanis nem hitték, hogy a differenciálgeometriai témájú cikket egy fiatal hallgató írta. Földes István elõadásai hatására figyelme az égi mechanika felé terelõdött. Még hallgató korában a Konkoly-Thege Alpítvány Obszervatóriumában dolgozott nyári gyakorlatokon, az egyetem elvégzése után ugyanitt lett aspiráns.

Aspiránsként egy akkoriban divatos témával foglalkozott: változócsillagok fényváltozásait tanulmányozta. Doktori védése után - nem törõdve azzal az általános véleménnyel, hogy az égi mechanika már lezárt terület - visszatért kedvenc témájához, és mûhold- és rakétapályák elméletével kezdett foglalkozni. A téma gyakorlati alkalmazására csak a Szovjetúnióban illetve az Egyesült Államokban nyílt volna lehetõség, a hazai nemzetközi kapcsolatok azonban kimerültek egy-egy Szovjetúnióbeli konferenciában. Ezért 1956-ban - kihasználva a határok megnyílását - Ausztriába disszidált.

Innen rövidesen Svájcba utazott; a zürich-i Csillagvizsgáló igazgatója állást ajánlott neki. 1957 január 9-én érkezett Zürichbe, s már áprilisban a napfizikai obszervatórium állandó munkatársává nevezték ki. Munkája mellet csillagászati hely- és idõmeghatározást oktatott egyetemi hallgatóknak. Elkezdett angoloul tanulni és bekapcsolódott a nemzetközi tudományos életbe. Mûholdak pályaszámításával kapcsolatos eredményeire felfigyelve meghívták az Ohio állambeli Cincinnatiba. Hamarosan a téma egyik elismerten legjobb szakembere lett, újabb állásajánlatot kapott: ezúttal a cambridge-i Smithsonian Institution Astrophysical Observatory hívta meg. Ez az intézet foglalkozott az USA-ban a mûholdak pályaadatainak feldolgozásával. 1959 szeptemberében foglalta el cambridge-i állását, mely rövid életének legnagyobb sikereit hozta. Számítógépen dolgozhatott, ami szükséges volt ahhoz, hogy a korábbinál sokkal pontosabb számításokat el tudja végezni. Feszült tempóban dolgoztak; munkatársaival együtt sorra publikálta cikkeit, kutatásaikat kiterjesztették a mesterséges holdak geodéziai alkalmazásának határterületére is.

Számításainak célja a Föld alakjának pontos meghatározása volt. Az régóta ismert volt, hogy a Föld alakja közelítõleg forgási ellipszoid, õ viszont a mûholdak mozgásának megfigyelt adataiból kiszámította az ettõl való eltéréseket. Az égi mechanika klasszikus feladatában a tömegeloszlást ismerve kell a hold pályáját meghatározni; ennek õ a fordítottját oldotta meg. A számításban harmonikus közelítést alkalmazott, vagyis a Föld gravitációs terét összerakta gravitációs monopólusból, dipolból, kvadrupolból, stb; az így kiszámított alak nem a Föld valódi alakja, hanem csak a gravitációs hatása egyezik meg azzal. Kiderült, hogy az Egyenlítõ alakja nem pontosan kör, hanem mintegy négyszáz méternyire eltér attól. Ezen eredménye nagyságrendekkel pontosabb volt minden korábbi becslésnél.

Az 1960 eleji bejelentést követõen szinte egyik napról a másikra világhírû lett. Sorra kapta meghívásait, elõadásokat tartott szerte a világon. Továbbra is sokat dolgozott, elvállalta egy mesterséges holdak mozgásáról szóló egyetemi tankönyv megírását, s közben elõadásokat tartott a Harvard Egyetemen. Érdemei elismeréseképpen a Nemzeti Ûrhajózási Hivatal (NASA) tud. fõmunkatársa lett. 1962. június 7-én megnõsült. Felesége Emily Kuempel Brady angol irodalmat tanított a bostoni egyetemen. 1964 február 24-én megkapta az amerikai állampolgárságot, õsszel pedig fia született, akinek az Endre (Andrew) nevet adták.

1965 áprilisában Párizsba utazott egy szatelit-geodéziai sympoziumra. Azonban egy reggel hiába várták: 1965. április 21-én este szállodai szobájában szívroham végzett vele. Cambridge-ben temették el április 28-án.

Emlékére krátert neveztek el róla a Hold túlsó oldalán, valamint egy aszteroida és egy zalaegerszegi általános iskola õrzi nevét.

Az adatgyûjtésben nyújtott segitségéért a szerzõk köszönetüket fejezik ki Almár Ivánnak, az MTA Csillagászati Kutatóintézetének munkatársának.

Horváth Péter és Varga Dezsõ 1996.