A flernek nevezett rendkívül energikus jelenséget eddig csak a Napunk esetében tudtuk részleteiben vizsgálni. A fler, vagy másképpen napkitörés, központi csillagunk külső régiójában, a kétmillió fokos hőmérsékletü koronában zajlik és oka feltehetőleg az erős mágneses tér nagy mértékben torzult erővonalainak egy új, alacsonyabb energiájú állapotba történő átrendeződése. Közben óriási energia szabadul fel, és a jelenség a teljes elektromágneses színképben megfigyelhető.
Napfler 2003 októberében (a SOHO napészlelő űrszonda felvételei alapján). Az II Peg kitörése egymilliószor nagyobb energiájú volt.
A Rachel Osten (University of Maryland és Goddard Space Flight Center) vezette kutatócsoport először valamilyen csillagrobbanásra gondolt, amikor 2005 decemberében felfigyeltek a röntgen- és gammatartományban működő SWIFT űrobszervatórium riasztására. Nevéhez méltóan ("Fürge") az űrtávcső elsődleges feladata a kozmosz nagy energiájú folyamatairól (gammavillanásokról, röntgen felfénylésekről) minél hamarabb értesítést küldeni a csillagászoknak.
A II Peg jelű csillag kb. 6 milliárd éves kettős rendszer, melyben a Naphoz hasonló nagyobb csillagnak van egy kisebb tömegű társa mindössze néhány csillagsugárnyi távolságban. A komponensek között fellépő kölcsönhatás "felpörgette" a csillagokat, ami elősegíti a mágneses aktivitást és a hirtelen energiafelszabadulással járó jelenségeket. Míg Napunknál egy-egy fler csupán percekig figyelhető meg, az II Peg esetében több órán át sikerült követni a mágneses tér átrendeződése által kiváltott kataklizmát. Közben elképesztő mennyiségű energia szabadult fel, hozzávetőleg 50 milliószor billiónyi atombombáéval összemérhető (19 nulla az ötös után!).
Az II Peg-ről érkező gammasugárzás erőssége a kitörés közben.
Ha az II Peg a Nap helyében lenne, a fler során keletkező kemény röntgensugárzás a Föld légkörét nagy mértékben roncsolná, ami az életre nézve végzetes következményekkel járna. Érdekes azonban, hogy egyes elméletek szerint a bolygókeletkezéshez mégis elengedhetetlen a központi égitestből kiáramló töltött részecskék zápora, ami segíti az anyagbefogási korongban levő por összetapadását, hozzájárulva a planéták kialakulása felé tett első lépéshez.
Forrás: Astrophysical Journal, NASA PR 2006.11.06.
AJÁNLOM AZ OLDALT
