KÁRMÁN TÓDOR ÉS A RAKÉTATECHNIKA

Kármán Tódor gépészmérnök, számos ország tudományos akadémiájának tiszteleti tagja, megszámlálhatatlan műszaki és más egyetemének doktora.

Kármán Tódor életének utolsó harmadában ugyanis az aerodinamikai, gázdinamikai munkásságának logikus folytatásaként vált a légköri és az űrrepülés új eszközeinek, a rakéták létrehozásával foglalkozó tudományág, a rakétatechnika jeles művelőjévé, világszerte elismert szaktekintélyévé.

Rakétaelmélettel Kármán már az 1920-as évek elejétől foglalkozott. Jól ismerte azoknak a korai elméleti kutatóknak a munkáit, akik a rakétát az űrhajózás kizárólagos hordozóeszközének tartották.Létre hozta a Rocket Reseach Group elnevezéssel ismertté vált kutatócsoportot, mely elsősorban szilárd és folyékony hajtóanyagú rakéta-hajtóművek elméletének tanulmányozásával, illetve rakétakísérletekkel foglalkozott.

Azzal, hogy Kármán felismerte a rakétatechnikában rejlő hatalmas jövőbeni lehetőségeket, s az általa vezetett tudományos intézményben helyet adott a rakétatechnikával kapcsolatos elméleti és kísérleti tevékenységnek, s ezeket megkülönböztetett figyelemmel, tanácsaival segítette, hatalmas érdemeket szerzett az amerikai rakétafejlesztésben. Mindez egyben azt is jelentette, hogy a Kaliforniai Műszaki Egyetem lett az Egyesült Államok első olyan tudományos intézete, melyben intézményesített rakétakutatás folyt.

A Kármán által támogatott rakétatechnikai elméleti és gyakorlati kutató tevékenység már 1938-ra számottevő, de elsősorban csak a későbbiek során hasznosuló eredménnyel járt. Mindezen eredményeket a Kármán és a rakétatechnikai kutatócsoport tagjai számos tanulmányban bocsátották közre.