Az elsõ magyar ûrhajós 1949-ben született Gyulaházán. Középiskolai tanulmányait a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban végezte. Érettségi után, 1967-ben a Kilián György Repülõ Mûszaki Fõiskola hallgatója lett, majd kétévnyi sikeres tanulás után a Szovjetunióban folytatta a képzést. 1972-ben hadnaggyá avatták, s a honi legvédelem egyik vadászrepülõ egységénél kapott beosztást. 1977-ben elsõosztályú vadászrepülõgép pilótává minõsítették. Önként jelentkezett ûrhajósjelöltnek, s miután megfelelt a szigorú követelményeknek, 1978. március 20-án megkezdhette a felkészülést Csillagvárosban.

Az alábbiakban az MTI helyszíni beszámolója olvasható az ûrrepülés elõtti utolsó órákról, percekrõl.

Moszkva szokatlanul hûvös idõvel búcsúzott az ûrnégyestõl, Bajkonurban viszont már javában virágzott minden tulipán. Az egykori sivatagban létesült hatalmas komplexum, az ûrrepülõtér meleg szeretettel várta az újabb nemzetközi expedíció tagjait.

Az utolsó napok Csillagvárosban rendkívül zsúfoltak voltak. A záró vizsgákon - alig két héttel a rajt elõtt - Farkas Berci és Magyari Béla egyformán, ezúttal is, mint korábban kiváló minõsítést kapott. A kétéves nehéz munka során nem került más vizsgajegy minõsítési lapjukra s ez, a jól felkészült ûrhajósegységben is kimagasló teljesítménynek számít. Az utolsó orvosi vizsgálaton az eredmény szintén egyhangú volt: mindkét jelölt alkalmas az expedíció meghatározott programjának végrehajtására, az ûrrepülésre. Azután búcsú a családtól, a barátoktól, és irány Bajkonur.

Az ûrrepülõtéren már jártak a magyar ûrhajós jelöltek, ismerték ezt a hatalmas ûrkomplexumot, ez az utazás azonban mégis más volt. A kétéves kemény munka végére most már fel kell tenni a pontot, egyikük útja innen már a világûrbe vezet. Az újabb felkészülési programnak megfelelõen a két párosnak az ûrrepülõtéren kellett megtennie az utolsó elõkészületeket, korábban kellett a rajt helyére megérkeznie, mint elõdjeiknek. Tíz kemény, munkával teli nap várta a piros-fehér-zöld jelvényes fiúkat és szovjet parancsnokaikat. A szakértõk segítségével itt öntötték most már végleges formába, szinte percekre menõen meghatározták az egész ûrutazás részletes programját, itt kellett elkészíteni a teljes fedélzeti dokumentációt.

A "forgatókönyv" rendkívül fontos dokumentum, hiszen a Szaljuton minden programot gondosan megterveznek s ha az egyéni kezdeményezésnek nagy is a szerepe, azért az ûrhajós a tervek embere: napját, foglalatosságait óráról órára, percrõl percre meghatározott terv szerint tölti el, így is készül fel az utazásra.

A szerelõcsarnokban maguknak az ûrhajósoknak kell - természetesen a szakemberek ellenõrzésével - kipróbálniuk a próbapadon, immár sokadszor begyakorolt fogásaikat, itt ellenõrzik az ûrhajó kifogástalan mûködését. S ha erre nincs is írott szabály, ott kell lenniük, amikor a hatalmas kozmikus jármû, a hordozórakéta a rászerelt ûrhajóval az óriási csarnokból elindul a rajthelyre, beemelik az indítóállásba. Ünnepélyes és szép pillanat ez. Bár még mindig sok munka van hátra, amíg feltöltik az üzemanyagtartályokat, ellenõrzik a mûszereket, a berendezéseket, a hajtómûvek mûködését. A két magyar ûrhajósjelölt és szovjet parancsnokaik sem voltak kivételek: a tervezõkkel, mûszakiakkal, szerelõkkel együtt kísérték végig a szállítójármû útját, várták, amíg a hatalmas rakéta orra a magasba emelkedik.

Közben természetesen nem lehetett abbahagyni a kondícionáló edzéseket, a fizikai felkészülést sem. De a sport: a futás, a kerékpározás, a vidám sportjáték okvetlenül szükséges is, a mindennapos kemény elméleti munka, a szimulátorokon és az ûrhajóban végzett gyakorlás mellett kell az a kikapcsolódás, a felüdülés, amelyet a rendszeres testedzés jelent. S a sportfoglalkozások elõtt, után - néha közben is - jönnek az orvosok szigorú mûszereikkel: ellenõrzik az ûrhajósok egészségét, legfontosabb szerveik mûködését. Minden egyes vizsgálat újabb és újabb izgalom: most már nem szabad semminek sem közbejönnie...

A legszigorúbb orvosi vizsgálat

Az orvosok - érthetõen - a legszigorúbb, a legalaposabb vizsgálatot közvetlenül az Állami Bizottság ülése elõtt végezték. A jelöltek ekkor már teljesen az utazás körülményeinek megfelelõen éltek: idõbeosztásukat is úgy alakították ki, ahogy azt a rajt idõpontja kívánta meg, sokáig fenn kell maradniuk az elsõ éjszakán, így már a felkészülés alatt is napjuk késõbben kezdõdött.

Végtelenül hosszúnak tûnt az az idõpont, amelyre az orvosok ismét közölték véleményüket: a jelöltek egészségesek, megkezdhetik az utat. S talán még hosszabb volt az a mindössze néhány perc, amíg a bizottság elnöke kihirdette a döntést, melyik páros kapta a megtisztelõ feladatot.

A páros kiválasztása

Nem volt könnyû a döntés, hiszen egyenlõ felkészültségû, egyenlõen alkalmas jelöltek között kellett választani. "A legszívesebben mindkét párost útnak indítottam volna - mondta errõl a bizottság egyik tagja. - Sajnos, erre most még nincs lehetõség, így csak az egyikük mehet."

Ezekben a percekben már a küszöbönálló rajtra, az útra koncentrálódik az ûrhajós figyelme. S azután - a rajt elõtti pihenõ. Még egy pillantás az indítóállásra: ott magasodik az impozáns hordozórakéta, a szerelõállványokon ott dolgoznak azok, akik a hajtóanyag feltöltését, a berendezések utolsó ellenõrzését végzik. Valahol - ezekben a percekben sok ezer kilométerre Bajkonurtól, több mint 300 kilométerrel magasabban - száguld a cél: a Szaljut-6 ûrállomás, a társakkal, akikkel nemsokára találkozni fognak, hogy azután napokon át négyesben folytassák felelõsségteljes munkájukat, a három szovjet ûrhajóssal testvéri egységben immár egy magyar is.

Megkezdõdik az öltözködés

Ez sokszor begyakorolt, de most különösen fontos procedúra. Nem néhány perc, hanem hosszú idõ, amíg az ûrhajós felölti magára a különleges öltözéket, amíg bebújik a rajtnál és a földetérésnél viselt szkafanderébe: ennek mûködését pontosan olyan gonddal kell ellenõrizni, mint az ûrhajóét. Csak amikor minden vizsgálat véget ért, lehet ismét felcsapni a sisak ellenzõjét, kézbe fogni a kis ventillátor "bõröndjét" - ez szellõzteti az ûrruhát addig, amíg azt bekapcsolják az ûrhajó ventillációs rendszerébe. A dublõrök, a tartalékok is készülnek: ennek a párosnak az utolsó percig rajtra késznek kell lennie. Azután megjelenik a jólismert busz - néhány perc és már ott áll az új expedíció két tagja, a szovjet parancsnok és a piros-fehér-zöld jelvényes partnere, az elsõ magyar ûrhajós-kutató. Velük szemben sorakoznak fel az Állami Bizottság tagjai. Ott vannak a magyar párt- és kormányküldöttség tagja is, akik tanúi lesznek az expedíció rajtjának, eljöttek a parancsnokok, az ûrhajós-barátok, a szakértõk.

Még két óra a rajtig

Igaz, a rajtig még mintegy két óra van hátra - de itt már nincs idõ a hosszas búcsúzkodásra. A néhány lépcsõ, majd a rövid liftutazás után a technikusok segítségével már el is kell helyezkedni az ûrhajó parancsnoki kabinjában. A bejárati nyílás becsukódik, s elkezdõdik a rajt elõtti utolsó ellenõrzés. A kívülálló számára érthetetlen számok sorozata fontos adatokat tartalmaz: a különféle mûszerek, mutatók állását, a rajtkészültséget jelentõ beszámolót. A külsõ érzékelõk és a benti mûszerek adatait összevetve hangzik csak el a végleges parancs a hajtómû indítására.